Junius 21.-e óta szerelmes vagyok egy srácba, akivel együtt is vagyok. Nagyon-nagyon szeretem, olyan érzés, mintha megtaláltam volna za igazit, csak annyi a baj hogy nagyon messze lakik tőlem. :'( Emiatt volt egy hullámvölgy a kapcsolatunkban: -Igy nincs értelme, ha sose tudunk talizni :'(
Ez volt egy darabig, de rájöttünk, hogy tulságosan szeretjük egymást a szétváláshoz. [Akkor ő szenvedett jobban a távolság miatt, de most én :'( ] Minenegyes mondatán elsirom magam, mert szeretem és hiányzik az az életemből, hogy átöleljen...!! Most ott tarunk, hogy elvagyok veszve, magamba zárkózva, EGYEDÜL!! :'(